Hajónapló A hajónaplóban az általunk fontosnak tartott cikkekbõl, elemzésekbõl válogatunk. Tartalomraktárak Bodó Balázs, Manager Magazin, 2006. december. „Ott vannak a YouTube Uhrin Benedekjei.” Ha hetekkel az eredeti adás után valaki arra kíváncsi, hogy Orbán Viktorral készített interjújával hogyan írta be magát a magyar sajtó történetébe Sváby András, a TV2 Napló címû mûsorának mûsorvezetõje, három dolgot tehet. Megpróbálkozhat a TV2 internetes archívumával – hiába. A Napló digitális archívumából a kínos pillanatok, hogy, hogy nem, hiányoznak. Szerencsére a Nemzeti Audiovizuális Archívum (NAVA) pont ilyen esetekre is gondolva digitalizálja a magyar földi sugárzású TV-adásokat. A kérdéses adásrészlet meg is van nekik, ám az csak úgy, otthonról nem megtekinthetõ. El kell ballagni a legközelebbi dedikált terminálig (mondjuk valamelyik könyvtárig), mert a jelenlegi szerzõi jogi szabályozás szerint csak így van mód a magyar audiovizuális történelem digitális hozzáférhetõvé tételére. Szerencsére a kaliforniai székhelyû YouTube közösségi videoarchívumba lelkes magyar tévénézõk már feltöltötték a Napló adását, így bár illegálisan (hiszen a jogokat birtokló TV2 ehhez nem járult hozzá), de maradt olyan nyoma ennek az interjúnak, ami egyszerûen és olcsón, mindenki számára könnyen hozzáférhetõ. Az adásrészlet mellett található számláló szerint sok ezren vannak, akik így jutottak hozzá a felvételhez. A GooTube TV A YouTube a maga 6 millió videóból álló archívumával, havi 650 milliós nézettségével és 30 milliós látogatószámával csupán a harmadik a videoarchívumok sorában. Ezek az archívumok, akárcsak a zenékre szakosodott elõdeik, mint például a Napster, a felhasználók által feltöltött, az esetek nagy részében illegális, a jogtulajdonosok hozzájárulása nélkül megosztott tartalmakból állnak. Létrejöttüket a hagyományos disztribúciós csatornákat szûknek, kényelmetlennek és drágának érzõ piaci keresletnek köszönhetik. A felhasználók, tévénézõk, fogyasztók szeretnék maguk megszabni, hogy mikor, mit, hol és milyen terjedelemben fogyasszanak, ám erre az igényre a piaci kínálat csak nagyon lassan és nehézkesen reagál. A kereslet és a kínálat közötti távolságot pedig – ha nem születik idõben válasz –, a felhasználók maguk kezdik kipótolni: elkezdik építeni a maguk kis, vagy inkább nagy archívumait. A YouTube Google általi 1,65 milliárd dolláros felvásárlása nem csak azért vert fel nagy port, mert a dotkom-lufi kipukkanása óta nem köttetett ekkora volumenû tranzakció az online szolgáltatások piacán. Az igazi várakozás abból fakad, hogy a YouTube, most már a Google-lel a háta mögött, képes lesz-e elkerülni a Napster és a többi fájlcserélõ hálózat sorsát. Merthogy valójában a YouTube sem más, mint a többi, felhasználók által illegálisan összeszedett digitális archívum, amelyeket eddig rendre térdre kényszerítették a tartalmak jogait birtokló tartalomipari óriások perei. Sokan remélik, hogy a Google megjelenése ezen a piacon elhozza végre a nagy áttörést: azt, hogy az illegálisan feltöltött tartalmak tulajdonosai ezúttal ahelyett, hogy perekkel záratnák be az illegális gyûjteményt, a Google által biztosított hirdetési bevételek egy részéért cserébe kiegyeznek a televíziós tartalmak internetes disztribúciójával. A tartalmak tulajdonosai, bár a hírek szerint a szerzõdések megköttettek, egyelõre kivárnak. Eddig egyedül a CBS televíziócsatorna kezdte legálisan feltölteni az anyagait, de ezek a klipek ma még csak a korábban illegálisan megosztott sorozatok elõzetesei, és nem maguk a konkrét epizódok, ami komoly visszalépésnek tûnhet a sorozataikat a neten nézegetõ rajongók számára. Más tartalomtulajdonosok tízezrével töröltetik a YouTube-bal az illegálisan felkerült tartalmakat, legutóbb a japán televízióból felvett elmebeteg vetélkedõk tûntek el a katalógusból. (Lásd Videoforgalom címû táblázatunkat a 64. oldalon.) A GooTube levéltár Ha ad abszurdum semmi más nem marad a site-on, mint azok a tartalmak, amiket a felhasználók maguk készítettek, az sem kevés. Az online videovilág alig másfél éves története alatt kitermelte magának a saját sztárjait: a naponta feltöltött 65 ezer új videó között ott vannak a YouTube Uhrin Benedekjei: a Vagány Latin Csaj szerepében híressé lett munkanélküli színésznõ (LittleLoca), életét a neten elmesélõ nagypapa (geriatric1937), egymást az MTV Jackass mûsorának mintájára agyba-fõbe verõ magyar lakótelepi tinédzserek (Hungarian CraZy TeenS), magukat 15 éves, okkultista szülõkkel megáldott tinilánynak álcázó, a YouTube kereskedelmi értékével kísérletezõ filmesek (lonelygirl15). Vannak, akik számára a YouTube az egyetlen olyan hely, ahol nyoma marad a tárgyi világtól egyre inkább elszakadó, digitális eszközökön keresztül zajló létezésüknek. A YouTube és az összes többi olyan digitális archívum, amely a felhasználók kontribúcióinak köszönhetõen bõvül, nem csak nagyra nõtt illegális tévécsatorna, nem csak egy végtelenül demokratikus Ki Mit Tud?, de egyfajta digitális levéltár is, ahol a digitális világ lakóinak audiovizuális emlékei gyûlnek. A kortárs audiovizuális termelés megõrzésének és hozzáférhetõvé tételének legegyszerûbb módja nyilván az lenne, ha azok digitalizálnának, akik birtokolják e kulturális javakat. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy az összes, szerzõi jogi védelem alatt álló kulturális tartalom csupán 10-30 százaléka kapható a piacon. Digitálisan pedig ennek a 10-30 százaléknak is csak töredéke hozzáférhetõ. Az USA szerzõi jogi törvényének vitájában a szigorúbb szerzõi jogi védelem mellett az egyik érv az volt, hogy az erõsebb jogi védelem majd megfelelõ ösztönzést jelent a digitalizációra. A lelkesedés azonban egyelõre késik: a film- és zeneipari szövetség adatai szerint a legálisan elérhetõ online zenei tartalom kétmillió zeneszámból áll (IFPI 2006), miközben a fájlcserélõ hálózatokon ugyanezek a források 500 millió és egymilliárd közé teszik az online elérhetõ zeneszámok számát. Bizonyos ritkaságok esetében a digitalizálás költségei ráadásul magasabbak, mint annak publikálásából származó kereskedelmi haszon.  Az állam menti, ami menthetõ A piacok e kereslet és a kínálat közötti szakadékot kitermelõ strukturális anomáliáját felismerve, a legtöbb ország költségvetési forrásokat igénybe véve elkezdte felépíteni a maga archívumait. A könyv esetében a nemzeti könyvtárak számára leadandó köteles példány biztosítja azt, hogy ne legyen olyan mû, amely a piaci folyamatok nyomán hozzáférhetetlenné, végleg elérhetetlenné válik. A Magyar Filmarchívum a filmek esetében lát el hasonló feladatot. A köteles példány intézménye azonban a televízió- és rádiómûsorokra valamiért már nem vonatkozik, ami már csak azért is meglepõ, mert a kultúrafogyasztásunk túlnyomó része mára már ezeken a csatornákon keresztül zajlik. A Nemzeti Audiovizuális Archívum (NAVA), amely költségvetési források felhasználásával a kortárs televíziós tartalomtermést archiválja, pontosan ezt a hiányosságot hivatott pótolni. (Lásd Magyar állami archívumok címû írásunkat.) Az állami erõfeszítéseknek azonban nagyon komoly korlátai vannak. Bármilyen központosított struktúrán szervezett archívumépítésnek horribilis költségei vannak, miközben a megtérülés – már ha beszélhetünk megtérülésrõl ilyen esetekben – nehezen mérhetõ. Ezenkívül eldöntendõ: milyen forrásból származó tartalom az, ami méltó az archiválásra? Csak a kereskedelmi szereplõk által gyártott tartalmakat õrizzük meg? Avagy az egyének többé vagy kevésbé kreatív megszólalásait is archiváljuk? Ki és milyen módon definiálja azt, hogy mi és mikor kerülhet be a digitális halhatatlanok közé? A harmadik korlát maga a jogi védelem, ami miatt az állami digitális archívumok csak jelentõs korlátozások mellett érhetõk el. A BBC médiatörténeti jelentõségû audiovizuális archívumának egyre nagyobb része hozzáférhetõ, nemcsak technikailag, de jogilag is, ám csak a brit IP-címrõl. Az archiválás harmadik módját a közösségi archívumok jelentik. Ebben az esetben az archívumépítés és sokszor a fenntartás költségeit is maguk a felhasználók viselik. A felhasználóknál található, önmagukban korlátos erõforrások, ha lehetõség nyílik azok megosztására, közössé tételére, jelentõs erõt képviselnek anyagi és szellemi értelemben egyaránt. Erre jó példa egy magyarországi és egy román közösségi archívum egy-egy esete. A Silent Library Project (Csendes Könyvtár) nevû internetes könyvtárban 2004. május 21-én 11:42-kor az egyik adminisztrátor feldobja a kérdést, megvan-e valakinek Italo Calvino Eleink címû novelláskötete. A ma már csak antikváriumból kitúrható kötet szerencsére egy scan_dal nevet viselõ felhasználónak megvan. Az év végére a könyvtár regisztrált felhasználói számára a teljes szöveg szkennelt, szövegfelismert, korrektúrázott, formázott formában rendelkezésre áll. A könyvet antikváriumokban egyébként 1000-1200 forintért árulják, már ha kapható. A kikerülést követõ nyolc hónapban a szöveget több mint 1400-szor töltötték le az SLP felhasználói. Tavaszi bukaresti látogatásunk során ottani építész ismerõseink javasolták, hogy próbáljuk megszerezni Lucian Pintilie Balanta – A Tölgy címû, 1992-es fesztiváldíjas filmjét. A film Magyarországon nagyon nehezen hozzáférhetõ. Videotékák nem tartják, a budapesti Román Kulturális Intézetnek sincs meg, az éles szemû fõvárosi mozilátogató a Filmmúzeumban esetleg rábukkanhat egy VHS kópiára, ha szerencséje van. A legkönnyebb lenne még az Amazon.com online webáruház bolhapiacáról megrendelni 13 dollárért a filmet, ha a bolhapiacról szállítanának Magyarországra. Sajnos, nem szállítanak, így marad az Európa TV programjának felvétele, akik egy kedd késõ délutáni idõpontban vetítik a filmet, kár, hogy se kábeltévéje, se videója, se szabadideje nincs senkinek a csapatban. Szerencsére lelkes román filmrajongók egy RoVideo nevet viselõ IRC, azaz internetes chat-csatornán a román filmmûvészet legjavát letölthetõvé tették, így elég letölteni. Estére aztán nem csak a film, de az angol (illetve igény szerint francia, dán, japán) nyelvû feliratok is megérkeznek. Közösségi archivumok A sor szabadon folytatható: korai magyar punkkoncertfelvételek és csak Japánban vetített manga rajzfilmek, otthon betiltott kínai filmek és moziba egyszer eljutott magyar dokufilmek keringenek az interneten. Szerzõi jogsértés – biztosan; kalózkodás, a szerzõk és kiadók, kereskedõk kirablása – talán. És közben a történelem legnagyobb könyvtára épül csendesen. A net számtalan ilyen közösség létrejöttét tette lehetõvé. Vannak, akik gépük számítókapacitásának megosztásával földön kívüli értelmes élet rádiónyomai után kutatnak. Mások a NASA-t segítik a földre visszahozott ûrpor osztályozásában. Megint mások már csak gramofonlemezeken hozzáférhetõ régi slágereket konvertálnak mp3-ba, és osztják meg a nagyérdemûvel. Megint mások a japán anime-termés Magyarországra soha el nem jutó darabjait gyûjtik, feliratozzák és osztják meg azzal a párszáz rajongóval, akiket ez érdekel. A magyar digitális könyvtárat közpénzbõl építõ Neumann-ház körülbelül 900 kötetet digitalizált 7 év alatt. A Silent Library több mint kétezret körülbelül 18 hónap alatt. A 2136 mû közül csupán 194 volt olyan, amelyik a piacon is megvásárolható lett volna. A kulturális iparágakban tevékenykedõ vállalatok lassan egy évtizedes késésben vannak, s ahelyett, hogy meghallanák azokat az igényeket, melyeket a fogyasztóik az illegális szolgáltatásokon keresztül megfogalmaznak, perek tízezreivel próbálják visszaszerezni a piac feletti ellenõrzést – sikertelenül. A nagy, központi archívumok nehézkesen fejlõdnek. A Google (és egy ideje a Microsoft) magáncégként próbálja digitalizálni a nagy amerikai egyetemi könyvtárak állományát, miközben a bíróságokon küzd az ezt, ki tudja miért, megakadályozni akaró szerzõi és kiadói szervezetekkel. Európában hasonló a helyzet. Ha van az archiválásnak jövõje, akkor az a közösségi archívumokban keresendõ. Az egyetlen probléma ezekkel az archívumokkal az, hogy minden elõnyük, olcsóságuk, közösségszervezõ erejük, elkötelezettségük, profizmusuk és jó szándékuk ellenére illegálisak. Legalizálásuknak nem csak azért lenne értelme, mert kulturális örökséget teremtenek. Még meg is érné: az ingyenes letöltések eladásokat generálnak, a fájlcserélõk 30 százaléka online vásárló is egyben. Ma Magyarországon az a kérdés, hogy a piacra várnunk-e, hogy ezeket az archívumokat kiépítsék, a nehézkesen mûködõ és alulfinanszírozott közintézményekre lõcsöljük-e ezt a feladatot, vagy megteremtjük annak lehetõségét, hogy a magyar kulturális közösség fenntartsa önmagát. A Neumann-ház megrendelésére elkészített Nemzeti Digitális Adattár 2.0 vitaanyag a közösségi archiválás lehetõségének kiterjesztését tartalmazza. A megvalósulásnak van egy fontos feltétele: dekriminalizálni kellene scan_dalt és társait. Hogy ne fordulhasson elõ, hogy ennek az örökségnek piaci, személyes érdekeket sértõ részei esetleg nem maradnak fenn. Hogy ne legyen bûnözõ az a soktízezres közösség, amelyik a magyar audiovizuális örökség archiválásán dolgozik – társadalmi munkában.   A szerzõ a Stanford University Centerfor Internet and Society tagja, Fulbright-ösztöndíjas kutató, a BME Média Oktató és Kutató Központ munkatársa Bodó Balázs Tartalomraktárak, Manager Magazin, 2006. december. Magyar állami archívumok NAVA – Nemzeti Audiovizuális Archívum Idén január óta rögzíti az m1, m2, Duna Televízió, RTL Klub, TV2, és a Magyar Rádió Kossuth, Petõfi és Bartók adója magyar készítésû mûsorait. Az egyes mûsorok kulcsszavas kereséssel is elérhetõk, néhány héttel az élõ sugárzása után. A NAVA végzi az MTV archívumának digitalizálását is. Ez meglehetõsen rendszertelenül és nagyon sok pénzért történik: Az MTV 11 ezer órányi archívumáért 4,2 milliárd forintot fizetett idén az állam. Ebbõl eddig 84 órát dolgoztak fel. Ez a 30-as és 40-es évek filmhíradói mellett két darab 1999-es híradórészlet jelent. A konstrukció sokak szerint az MTV bújtatott támogatását jelenti. Szintén esetleges válogatás alapján 100 darab magyar film is megnézhetõ itt, 1941 és 81 között készült alkotások. A NAVA 23 fõállású munkatársat foglalkoztat, az idén 250 millió forintos költségvetésüket még 50 millióval egészítette ki az állam. Az idén így összesen 4,5 milliárdba kerülõ projekt csak nagyon szigorú körülmények között élvezhetõ: az archívum mûsorait és filmjeit csak bizonyos könyvtárakban és iskolákban lehet megnézni. Budapesten például 24, Zalában 4, Békésben 10 ilyen helyszín van. Ráadásul az anyagokat letölteni sem lehet, azok csak streamelve elérhetõk. DIA – Digitális Irodalmi Akadémia Hatvankét magyar író és költõ mûvei tölthetõk le. Azoknak az életmûve, akik 1998-ig Kossuth-díjat vagy Babérkoszorút kaptak irodalmi munkásságukért. Évente új tagot választanak maguk mellé az Akadémia tagjai, így a szerzõk száma folyamatosan növekszik. Õk életük végéig a mindenkori minimálbér négyszeresét kapják havonta (jelenleg negyedmillió forintot), hogy mûveik ingyen elérhetõk lettek. A DIA-t a kulturális minisztérium tartja fenn. Az Akadémiának poszthumusz tagjai is vannak, esetükben az örökösöknek jár a jogdíj. A DIA teljes tartalma korlátozás nélkül letölthetõ. BHI – Bibliotheca Hungarica Internetiana Ez a gyûjtemény olyan klasszikus magyar irodalmi mûvek kritikai kiadásait tartalmazza, amelyek után már nem kell jogdíjat fizetni. Heltai Gáspártól Ady Endréig számos szerzõtõl olvashatók mûvek, és 188 szakkönyv is letölthetõ az oldalról. A gyûjtés itt is esetleges, részben egy szakértõ csoport javaslatai, részben kiadók felajánlásai alapján dõlt el, hogy mi kerüljön ide. A BHI teljes tartalma korlátozás nélkül letölthetõ.